Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Mindig azon aggódtam, hogy mi lesz, ha a dédelgetett és olyan nagyon vágyott tündérmesém szertefoszlik: mi lesz, ha életem választottja menni akar?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Sosem szerettem gyengének érezni magam – így azt sem tűrtem jól, ha ezt meg kellett osztanom másokkal. Valahogy mindig elintéztem, hogy egyedül maradhassak ilyenkor, mert meggyőződésem volt: ez a módja.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem tudtam, hogy hogyan tehetném kevésbé félelmetessé ezt az egészet – neked és nekem. Megijedtem. Nem érzek mást, csak tehetetlenséget. Hisz hiába is segítenék, tulajdonképpen nem tudok semmiben. Ez nem az én történetem, ebben nekem nincsen döntésem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Voltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vágyak. Óhajok, sóhajok, kívánságok, féltve őrzött álmok, tervek és víziók – van egy hely, ahol valóra válnak. Nevezhetjük tónak? A teremtés tavának.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
A férjemnek legény kora óta lehetősége lett volna kiutazni német rokonaihoz munka kérdés kapcsán, ám a vízumot legény korában sosem kapta meg. Miután összeházasodtunk és megszületett első gyermekünk, újra lehetősége adódott. Vízumot csak neki adtak, nekem viszont nem. Az volt a terv, hogy elutazik egy hónapra dolgozni és meglátogatni a rokonait, ezután pedig hazatér. Így is történt, elutazott, és mi pedig tettük a dolgunk.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Rettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Arra van igény, hogy precízen, pontosan fogalmazzak, hogy a saját nyakamba címkéket aggassak – mert így emészthető könnyen a legtöbb történet, így érted meg és fogadod el az életvitelem, nézed el nekem. Mintha csak akkor lehetne értékes egy kapcsolat, ha párkapcsolatnak könyvelhetem el.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ha őszinte vagyok, akkor nehezen mondom el, pontosan mi a bajom. Dobálózok nagy szavakkal, amiért képtelen vagy látni engem, egyszerűen nem látod a legbensőbb igazi énem – de persze te látod, hogy értékes, szép és becsülendő vagyok, hát kellhet nekem ennél több?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mert megtörtént a klisé. Az lettem, meg olyan, amilyenné látszólag az élet tett. Logikus, kicsit szomorú, olyan beteljesíthetetlen. Őt akartad gyógyítani. Neki akartál segíteni. Elkéstél?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szerelemből élni olyan, mint örökké remélni. Bizakodni, hogy folytatódik egy történet vagy épp ellenkezőleg – méltón befejeződik. Vakon táncolni, s hinni, hogy nem lép a lábunkra az élet. Talán őrülten forgat, szenvedélyesen ringat, de nem csinál olyat, ami igazán fáj. Azért néha mégis fáj.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Pedig szent volt – esküszöm, nem hittem, hogy lesz még alkalom, amiért feladom. Pedig tudtam, hogy mit akarok. Pedig a teremtésem mindig tűpontos. Pedig azt hittem, hogy végre ott vagyok – a jó történet kapujában állok. Pedig egy kicsit sem akartam gyökereket ereszteni ott, ahol egy pillanatig sem lehet talajom.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tudtam létezni két világban, már-már túlságosan is könnyen. Vittem a szívemben mindent, bármi áron magammal cipeltem: bizonyosság, önazonosság alatt ezt értem. Ha illúzió, ha nem, a teljes igazság, a könyörtelen valódiság megszületett bennem. Én szültem. Ez vagyok, ez a történetem, ez a határtalan álmom, ami valósággá lesz!
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vártam, hogy hívj. Hogy csengess. Hogy küzdj. Hogy bármit tegyél, ami nem ez. Vágytam ezt, de úgy látszik, feleslegesen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vannak olyan napok, amikor semmi másra nincs szüksége az embernek, csak pár épkézláb mondatra, melyek leveszik válláról a terhet, tartalmazzák az éppen neki szükségeset, és egy kicsit vigasztalják a lelket. Nehéz eltalálni kinek mi az aktuális, de talán sikerült felsorolni pár olyan gondolatfoszlányt, mozzanatot, melyekből szemezgethet az ember, és könnyen válogathat – talál olyat, amely a hasznára válhat:
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Emlékszem gyerekkoromból arra az alattomos érzésre, ami ott lappangott a mindennapjainkban, amit először nem vettem észre, amit sokáig nem tudtam szavakba önteni vagy megfogalmazni. Csak most, hogy már nem része az életemnek, tudom elmondani, mit is éreztem, mi volt az, ami sokszor megkeserítette a mézédes pillanatainkat. A diszharmónia.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Már nem azt keresem, mint régen. Értelmetlen visszanézni, az ideákra, ideálokra, a szempontokra, amik olyan fontosak voltak. Mert ha szembe jönne velem a zsánerem, elsétálnék mellette. Mert már nem azt keresem, mint régen.
olvass tovább
